Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Lábtörlő, akit Lalinak hívtak. Ez a Lali egy nagyon kedves kis lábtörlő volt, akárki törölte bele a mocskos lábát, sosem zavarta. Történetesen Lali szerette az embereket, azt ugyan nem szerette, hogy az emberek beletörlik a lábukat, de mégis, jó melegben volt, embereket ismerhetett meg, akár még egy kis rövid időre is. Aztán egy átlagos napon, nem a szobába mentek be, hanem a szobából jöttek ki, nem más, mint a gonosz MiniManó! Lali illedelmesen üdvözölte a Manót, gonoszságáról mit sem sejtve. 

- Szia Manó! - mondta.

- Szia. - mondta a Manó és szélesen vigyorgott.

- Mitől van olyan jó kedved Manó? - kérdezte Lali kíváncsian.

 -Épp most jöttem ki a házból. Csudijó bent a hangulat, de én inkább veled lennék. -hazudta a Manó gondolkodás nélkül. 

Lalinak elkezdett csillogni a szeme.

-Jól érzi bent magát mindenki? Talán... én is bemehetek? - álmodozott naívan. A Manó mosolya még szélesebb lett, még barátságosabb.

-Itt is jól érezhetjük magunkat, kettesben. - mondta a Manó, majd Lali szeme még tágabbra nyílt és még erősebben csillogott, de a Manó folytatta.- Tudod, abba a szobába, csak azok mehetnek, akiknek nem koszos a lábuk. Nekem meg az, így kitették a szűrömet.

 - Szóval csak azért nem lehetsz a szobában, mert koszos a lábad? Ez szomorú. - vallotta be Lali. - Töröld belém a lábad! - jött a hirtelen ötlet. - De kérlek gyere ki néha hozzám is beszélgetni! Olyan jól esne...

MiniManó nem teketóriázott. Jól beletörölte a lábát Laliba. Lali pedig minden egyes törlésnél hatalmasat nyögött, mert fájt neki. De elviselte, csakis az új barátja kedvéért.

Majd MiniManó bement ugyanabba a szobába, ahonnan jött, és Lali sose látta többé. Happy End.