Voltunk a sokkal királyabb másik városban kirándulni, munkát nézni, de erről majd később.

Nem volt időm eddig írni, mert baromira elmegy az időnk munkakereséssel (most sincs időm írni, illegálisan vagyok gépnél) . Mélydepresszió közeli állapotba kerültem, mivel elhúzták előttem a mézesmadzagot. Nem. Inkább úgy kell elképzelni, hogy van egy hatalmas porszívó (hívjuk most esetünkben bürokráciának) szívja be a mézesmadzagot, miközben én rohanok utána.

Az történt, hogy kaptam egy nagyon-nagyon jó állásajánlatot. Farmernek kellett volna öltöznöm és egy állatfarmon gyerekekkel foglalkozni. (Jó ez másnak lehet, hülyeségnek hangzik, de kb ez nekem No. 2 a filmrendezés mellett). Elkezdtem beregisztrálni az ügynökségbe, ami a munkát adta, azonban még nem volt bankszámlaszámom. Hopsz. Nem baj, elmentem a bankba szerencsét próbálni, mint az első királyfi a háromból, aki tuti meghal, vagy fekete csávó egy horrorfilmben. A bank azt mondta nem ad nekem ki bankszámlát amíg a munkahelyről nem hozok egy papírt, amiben benne van, hogy be vagyok regisztrálva hozzájuk és rajta van a címem. Visszamentem az agency-hez kérni egy ilyen papírt, de nem tudnak ilyen papírt adni amíg nem vagyok beregisztrálva, amihez bankszámla kell. Az ördögi kör. A vége az lett, hogy bankból az agency-be oda és vissza rohangáltam napokat (most már tudván, hogy feleslegesen). A legvége az volt, hogy a bankot rábírtam hogy írjon egy levelet az agency-nek, hogy írjon nekem egy levelet, amivel tudok bankszámlát nyitni, elvittem az agency-s csajnak, aki úgy döntött megírja ezt a cuccot, kedvesen elvette tőlem Pénteken, hogy Hétfőre megírja. Nagyon boldog voltam. Hétfőn bementem (nyitáskor) a csaj azt se tudta már ki vagyok, nagyon cikin éreztem magam, hogy újra be kell mutatkoznom és elmesélni mi történt az elmúlt napokban. Majd azt mondta mégse tudja megírni, mert nem igazolhatja az én lakcímemet (ami nem igaz) és már úgyis betöltötték az állást. „Sajnálja”.

Basszameg.

Na mindegy, szerencsére voltunk St. Albansban és megnyugodtam. Kb Ötször több munkalehetőség van ott, sokkal kevesebb a bevándorló, és nem mellesleg egy gyönyörű város. Elvileg Cs-vel csak azért mentünk oda, hogy munkát keressünk, de először találtunk egy iszonyatosan nagy templomot, katedrálist, amit tényleg csak úgy tudok elírni, hogy iszonyatosan nagy. Majd egy gyönyörű parkot. Majd egy gyönyörű parkot egy tóval, amit be se tudtunk egy nap alatt járni olyan hatalmas volt. De iszonyatosan gyönyörű és kellemes volt ott. Kacsák és egyéb kacsára emlékeztető állatok nagyon közel jönnek az emberhez, meg lehet őket simogatni. Kutyás családok szabadon engedik a  kutyust, aki nagyon boldog, mert arra szaladhat amerre lát. Mindenki boldognak tűnt ezen a szép helyen. (Képek lent)

Újabb érdekes dolog, hogy megfigyeltem a brit öreg embereket, talán bennük látszik legjobban a felfogásbeli különbség magyar társaiknál.

Mit mond a magyar? – Jaj már megint felment a tojás ára. Ezek a buszok sose jönnek időben. Jaj a hátam. Jaj, kiesett a prosztatám.

Mit mond a brit? – De jó volt a tegnapi bridzsparti! Elkezdtem mandarinul tanulni! De jó az idő!

Na mára ennyi, mennem kell munkát szerezni, amit azért szerintem nemsokára biztos kapunk, annyi helyre adtuk be az önéletrajzunkat, ha kérték, ha nem.