Helló, bevezetésnek sose tudok semmi okosat írni, főleg mert nincs rajtam az a nyomás, hogy sokan olvasnak és azt kéne írnom. Mindenesetre azt érdemes tudni, hogy megérkeztem Lutonba és élek virulok, ahogyan a barátnőm is. A repülésnél venném fel a szálat, mert ott voltak olyan dolgok amelyeket szívesen megosztanék veletek. Életemben először repültem, és mint sokan mások féltek a repüléstől. Azonban én tudtam hogy úgy sem fogunk lezuhanni, tisztában voltam a realitással, mégis a repülés maga eléggé az alapvető emberi ösztöneim ellen indult harcba hatalmas seregeivel. Kevésbé lírikusan: be voltam fosva.
Gyerekkoromban nagyon féltem mindentől, ami olyan kalandos dolognak számított (már egy gyerek számára) Fára mászás, lógás a suliból. Most pedig egyrészt gyomorgörccsel másrészt hatalmas kalandvággyal indultam neki ennek a repülésnek, felszállás előtt másodpercenként váltakozott bennem a pozitív és a negatív izgalom.
De még itt nem tartunk.
Kimentünk Taxival az 1es terminálra. A Taxis teljesen véletlenül „otthon hagyta” az apróját így nála kellett volna hagyunk az ötezresünket, ha hülyék lettünk volna. Szerencsére pár perc kínos csend következtével, rájött, hogy van bent a terminálon pénzváltó.
A terminál sokkal kisebb volt mint elképzeltem, persze semmi gond nem volt vele, teljesen megfelelt a céljának a mérete. Kis nézelődés után megtaláltuk a fóliázós embert, akinek olyan kisugárzása volt, mint a Tökinek a nagy lebowskiból. Nagyon menő volt. Ezek után megvolt a check in és a beszállás is. Ezek persze nem ilyen simán, mint ahogyan leírom, volt toporgás rendesen, hogy hova kell menni, bő információ híján. Az egyik vicces dolog az a kézipoggyász volt. Aminek hat-trilliószor ki volt írva a legnagyobb megszabott mérete és súlya. A check in-nél a nő aki elvette a feladott poggyászt, megkérte, hogy mutassuk meg a kézit, csak emeljük fel. Gondoltuk, hogy csak valami elő-ellenőrzés, hogy ha már ránézésre meg tudja mondani, hogy gáz, akkor tud szólni még így indulás előtt két órával, hogy csináljunk vele valamit. De nem. Ez volt az ellenőrzés. Sehol máshol nem ellenőriztek semmit, se súlyt és méreteket is csak ránézésre. Ezért baszakodtunk egy fél hónapot, hogy mindenképp megfeleljünk az előírásoknak? !
A repülés maga változó volt, az elején ugye folyt rólam a víz, mert izgultam és meleg is volt. A felszállás, pályára állás két percében nagyon király volt ahogyan elrugaszkodtunk a földről, és nagyon szép tájakat láttunk, amit Cs fogalmazott meg legjobban: „Olyan mintha egy makett lenne az egész” . Én pedig a Google Earth-hoz hasonlítottam.
A repülés 2 és fél órájából, 1 óra nagyon unalmas volt, a tájak eltűntek és beléptek a felhők, amik először izgik voltak, aztán meguntam. Ha nem első repülés lett volna, talán még unalmasabb. Viszont a leszállás megint izgi volt.
A mellettünk ülő nő panaszkodott, hogy ilyen rossz pilótával még nem repült. Hát én ebből semmit se éreztem, szerintem nagyon simán ment, néha rázkódtunk kicsit, de szerintem az a turbulencia volt. Az igazán idegesítő dolog inkább a kis hely és a mozgó büfé volt, ami mellett nem lehetett elmenni, meg kellett várni, hogy végigmenjen.
Megérkeztünk Lutonba, a magyar 30 fokból a 14 fokba és zuhogó esőbe. Micsoda sztereotípia.
Kb. 50 percet tököltünk a reptéren még, mert a csomagunk nagyon nehezen jött. Az egyikünkét levette valaki a szalagról, mert azt hitte az övé és utána nem rakta vissza. Ha nem megyünk oda, nem is kapjuk meg.
Taxival megérkeztünk a házba (a taxis itt is bunkó volt, a megszabott utcáig elvitt, de a házszámhoz már nem akart lerakni)
Ami elsőre feltűnhet itt a környéken, hogy a házakat inkább felfelé építik, emiatt nagyon kis keskenynek, összenyomottnak tűnnek. A miénk is ilyen volt, meg is ijedtem kissé, hogy külsőre milyen kicsi. Persze mikor bementem kicsit kitágult a tér.
A szoba egész jó, de az ágy elég kicsi. Elvileg két emberes, gyakorlatilag meg 1,5 emberes és nem segít hogy nagydarab vagyok. Bár engem kevésbé zavar, mint Csillát. A lakótársak jó fejek, segítenek mindenben. A magyarokon kívül van egy John nevű angol, aki teljesen kulturált, nem igazán csinál semmit, csak eszik, alszik és elmegy dolgozni napokra, állítólag külföldön buszvezető. Váltottunk vele pár szót, kedves ember.
A másik angolt (Pete-et) nem láttuk még ( Ezt a harmadik nap reggelén írom) ami kicsit gáz, mert vele kéne lebeszélnünk a netet, addig csak kávézókba tudunk bemenni. Állítólag ő kevésbé jó fej, de ő is valami buszvezető. A szobaajtaján van egy kép róla, egy rajzolt. Úgy néz ki, mint Hitchcock és Churchill összegyúrva, fiatalkorukban. Nehéz leírni.
Az első nap végén lementünk vásárolni (Már hullafáradtak voltunk, de érdemes volt minél előbb megnézni a központot) Van egy elég szép nagy pláza, amit kreatívan „The Mall”-nak hívnak és akörül végig is van egy hatalmas sétálóutca tele boltokkal. Kb olyan mintha két pláza lenne egymás mellett, csak az egyik nem fedett.
Az első szembetűnő dolog a rengeteg bevándorló. Angolok nem is mászkálnak az utcán (csak öreget láttam eddig), inkább bent dolgoznak irodákban, vagy éttermekben. Miután felszínesen körbejártuk a Mall-t, első dolgunk volt a telefonoshoz bemenni, mivel nekem nincs telefonom, és kellett ottani Sim kártya is. A beszéd angolokkal ilyenkor még nagyon nehézkesen ment. Egy nagyon kedves aranyos fiatal srác fogadott minket, aki nagyon türelmes volt, és ahogy láttam még csak betanult oda, ahova mentünk (Carphone Warehouse) . Mindig mondta, hogy folks.
Bementünk még a Tesco-ba, ami a Mall-ban volt, hogy túlélő kaját szerezzünk (aznap estére és másnap reggelre) Eléggé szét van dobálva minden, nem túl jól rendezett bolt, pl a só nem a fűszereknél van, de a cukor igen. Árban kb minden alapvető élelmiszer 1 font körül mozog. A pizzák max 3 fontba kerülnek. A húsok drágák, de itt is mint minden rendes Tesco-ban, van eldugott olcsó cucc, amit én sose találok, de szerencsére Cs itt van.
Mentünk hazafelé fájós, leárt lábbal. A ház egy emelkedőn van, elég közel ehhez a központhoz ahol a Mall van, ami szerencse. A baker street-i laksban elkezdtünk kipakolni és felfedezni, hogy mi hogy működik. Van pár fura dolog. Például egy átlagos brit mosdóban két csap van: egy meleg meg egy hideg, és nem folynak össze, hanem neked kell megoldani. Nem nagyon értem ez miért jó.
Még ehhez tartozik, hogy valami nagyon idióta melegvíz rendszere van a lakásnak. Először örültünk, hogy van két zuhanyzó, tudunk egyszerre fürdeni. A lófaszt, elveszik egymástól a melegvizet, de ha valaki zuhanyzik és lehúzod a wc-t akkor neki is eltűnik a melegvíz. Remek.
Ami még fura, hogy minden fordítva van, ugye azt, hoy a kocsikban a jobb oldalon van a vezetőülés azt mindenki hallotta már. De fordítva vannak a kapcsológombok és egyéb apró dolgok is. Mellesleg a jobb oldali közlekedést járókelőként is nehéz megszokni, főleg, hogy eddig 1 azaz egy zebrát láttunk összesen és kb két –három közlekedési lámpát. Úgy tűnik itt nincs baj a közlekedéssel, mint otthon. Eddig nem láttam idióta száguldozókat felturbózott autóval/motorral. Mindenki tök nyugodtan kel át az úttest közepén.
A telefont kipróbáltuk itthon, mármint amit itt vettünk (ja egyébként itt legális a telefon kichippeltetni) Na most otthon egy nagyon gagyi telefon otthon olyan 5000 forint, semmit nem tud, telefonálni, meg smst küldeni. De itt egy aggyi telefon az fényképez, meg zenét lejátszik, van benne hely memóriakártyának, és ugyanúgy kb 5000 forint, úgy hogy kaptunk hozzá 10 font lebeszélhetőséget.
Na kb ennyit az első napról, kicsit stresszesek voltunk, nem is aludtunk annyira jól, de hát ez érthető.
2. nap
Unokatestvérem elvitt minket a Mall-on túl, mindenféle boltot nézni. Van itt egy olyan amit úgy hívnak, hogy Sainsbury, kb a Spar Uk-s megfelelője, de jó kis bolt, illetve mellette van egy Lidl ahol még nem voltunk.
Bementünk ügynökségekhez is,(van vagy 8 egy utcában) és bankba is hárman. Amire utólag rájöttünk, hogy nem vette ki jól magát, hogy hárman egyszerre keresünk munkát, mint bevándorlók. A bankba is elhajtottak minket, pedig jogunk lett volna nyitni egy számlát az ő feltételeikkel, szóval nem értjük, de tovább próbálkozunk.
Én egyedül be is mentem egy Casino-ba, mert kiírták az ablakra, hogy embert keresnek, pincér munkára. Kaptam is az alkalmon, a harmadik nap beadtam az első CV-met is.
A Sainsbury-ben vettünk finom gyömbért is, aki ismer tudja, hogy imádom, de itt még finomabbat és olcsóbbat lehet kapni, mint M.o.-n az az egyetlen szar márka a Kinley. Sima Sainsbury gazdaságos fiery ginger beer ezerszer finomabb, mint a Kinley. Azonnal beleszerettem. A kaják eléggé hit and miss-szerűek íz alapján. A makaróni nagyon finom, az olaszos tésztás bármi, nagyon rossz. Találtunk Pick szalámit is, és itt valamiért szőlő szezon van, de még így is drága, pedig úgy ennék A műzli viszont olcsó., abból bevásároltunk.
A Sainsbury-ből kiérve, az unokatesómnak el kellett mennie, így magunkra maradtunk, ami azt jelentette, hogy kb 20 percig toporogtunk, hogy merre kell menni, de végül sikerült megtalálni.
A bankban is meg a boltban is érdekes volt megfigyelni(na meg az előző nap a telefonosnál), hogy a bevándorlók nem feltétlenül alantas munkákat végeznek. A telefonboltban Abdul volt a főnök, a Bankban egy afro amerikai hölgy volt az ügyintéző, és így tovább. Nincs valami sok előítéletük, ami nekünk baromi nagy mázli.
Viszont valaki biztos utálja a bevándorlókat, remélem nem laknak itt, de ahogy bekapcsoltam a TV-t meg a rádiót , a bevándorló problémáról beszéltek. Ja ha már TV, van vagy 800 csatorna és mindegyik ugyanolyan szar mint Magyarországon, kivéve a Discovery, mert azt szeressük Egy nagy TV társaság van a SKY tv, nem is láttam mást, úgy tűnik egyedül uralja a piacot. Van menő digitális tv berendezés is amivel lehet tekerni meg megállítani az élő adást. Meg áttekerni a reklámokat.
Elvileg ezt az otthoni magyar készülékkel is lehetett, de valamiért nem működött.
Nincs honvágyam egyelőre, pedig ezt már a negyedik napon írom. Nem csak azért, mert nincs sok kötődésem otthon, inkább az, hogy ez sem olyan idegen M.o.-tól. Nincs hajléktalan, kevesebb a bunkó ember, nyugodt, kedves és mosolygós mindenki. Ennyi a nagy különbség.
Most már kezdünk belerázódnia beszédbe is, de még nem az igazi, viszont nagy előrelépés az első naphoz képest.
Kb ez volt a második nap.
