Innentől kezdve nem fogok napokat írni, egyrészt mert a memóriám eléggé keveri az elmúlt napok forgalmas eseményeit, másrészt pedig már nincs annyi új inger, mint a leges-legelején. Ami eszembe jut arról beszámolok.

Nincs netünk, ami elég idegesítő munkakeresés szempontjából, mindketten feszültek vagyunk emiatt. Az egyetlen reményünk a jobcentre volt, ahova be lehet menni és gépnél nyomtatni meg munkát keresni, és ott ingyen is lehet telefonálni munkakeresés szempontjából. Azonban ez az egész még gyerekcipőben jár, állni kell a gépeknél (ami több órás munkakeresésnél nem olyan kellemes) és nem is olyan jó a szűrőrendszerük. Luton és környékébe beleveszi az 1 órás vonat utat is, ami kurva drága ráadásul.

Mint említettem van egy lakótársunk John. Ennek a Johnnak van valakije, aki ismer valakit, na és annak az ismerőse, Pai, egyszer csak elkezdett főzni sütni takarítani mindenhol, mindeközben nagyon bárgyún vigyorgott, és ázsiai akcentussal kérdezte Cs-től:  „Have Children?”. Pait megpróbáltuk elkerülni ezek után. De legalább elmosogatott, panaszunk nem lehet.

Írni akartam még arról, hogy elég kevés kövér brit van (már konkrétan a brittek közül, bevándorlók ebben nem számítanak) Pedig elég rendesen zabálják a gyorskajákat, talán jobban, mint mi magyarok. És aki még kövér is az is nagyon kövér, tehát vagy átlag alkat van, vagy nagyon kövér, de abból nagyon kevés. Azt még megfigyeltem a feketéknél, hogy egyáltalán nincs köztük csúnya, még a legcsúnyább is átlagos kinézetű volt, mindegyik szép, Morgan Freemant nem tudom honnan szalajtották.

Valaki elvitte magával a SKY tv távirányítóját, azóta nem megy a minőségi TV-zés. Helyette inkább eszünk.

Elég kiszámíthatatlan itt az időjárás, mikor megjöttünk zuhogott az eső másnapra meleg volt és napsütés, most pedig ugyancsak meleg volt és napsütés, de egyik percről a másikra jégeső kezdett el esni. És a britek kisgatyában járkálnak az utcán.

Voltunk vonatozni, illetve el kellett intéznünk egy papírt egy másik városban és ezért vonatra kellett szállnunk. Az első ami fel tűnk, hogy kurva drága a jegy. Vonattal nem érdemes utazni, most nem írok fontokat, de úgy érezni lehet a súlyát, hogy két retúrjegy ára annyi, mint egy jobb digitális fényképezőé, amit kinéztem magamnak. Elég gyors a vonat, gyorsabb mint az otthoni, és simábban is megy. Viszont kisebb szívrohamokat válthat ki, ha egy másik vonat ellenkező irányba elhalad mellettünk.

Csináltam róla videót, nem tudom, mennyire üt, de minket hazavágott, belefájdult a fülem mikor elzúgott mellettünk az első, pedig egy ablak se volt nyitva.

https://www.youtube.com/watch?v=aIOMUA7iUng&feature=youtu.be

Csináltunk NI numbert, ez kb a magyar személyi és taj kártya keveréke, egy szám amivel tudsz munkát vállalni és egészségbiztosítás is. Interjú is van előtte, és állítólag szívatnak, de minket nem szívattak. Kicsit csúnyán néztek mikor mondtam hogy még nincs work, de keresek, viszont elkezdtem panaszkodni hogy M.o.-n milyen nehéz és akkor meglágyult kicsit.

Lett internetünk, azóta mindenhol munkát keresünk. Eléggé bele lehet gabalyodni. Én személy szerint inkább körbemegyek majd boltokba és beadom a CV-m, hátha találok itt a közelben valamit. Persze neten is keresek, de ki tudja.

Beiratkoztunk a könyvtárba , ami ingyenes és tök jó könyvek is vannak, bár filmkészítésről nem találtam, de fényképezésről meg színészkedésről nagyon jókat, az utóbbi témában ki is vettem egyet.

Csináltam egy csomó képet is: (Tartalmazza az ágyat, a kilátást, a környező utcákat, az idióta csapot és miegymást.)