Négyszer néztem meg a The Dark Knight-ot a mozikban mikor megjelent, ezzel ő lett a legtöbbet moziban látott filmem, de sajnos nem a legjobb indokokért. A Batman: Kezdődik-et imádtam, nagyon tetszett az újragondolás és, hogy nem pontosan viszont az egyik kedvenc képregényemet, a Batman Year One-on alapult. (Az egyetlen dolog, ami talán nem tetszett benne a címe "Batman: Kezdődik" az akkoriban sokat parodizált: "Apa: Kezdődik" c. reklámra utalt, és egyébként is egy gyenge név volt, lazán hívhatták volna Batman: Year One-nak, vagy bármi másnak.) A The Dark Knight-ra hatalmas, hatalmas nagy elvárásokkal mentem be, és lehet, hogy részben emiatt, másrészről pedig, hogy időközben hatalmas Batman fan lettem, csalódtam.

Nekem hiányzott valami, amit nagyon sokáig nem tudtam megfoglmazni, és emiatt ültem be többször is megnézni, mert körülöttem úgy tűnt mindenki el volt tőle ájulva és nem értettem, hogy én miért nem. Most már tudom mi hiányzott: Ez a Batman, nem az a Batman, akit én szerettem volna a vásznon látni. A karakterből, a történetből és legfeltűnőbben a város kinézetéből eltűnt bármiféle misztikum. A történet túlrealizálása azt okozta, hogy a film fő témája a pénz és politika körül forgott (Na meg ezeknek a káosszal való irányításán), Gotham nem volt többé Gotham, csak egy tipikus Amerikai nagyváros egy denevérnek öltözött pasassal és ez a földhözragadt történet engem nem tudott megfogni, lehet egyszer jobban fogom értékelni a filmet, (már most jobban értékelem, megint újranézve úgy téve, mintha nem Batman film lenne sokkal jobban élveztem.) de addig sajnos kisebbségben maradok a kis negatív élményemmel.

A The Dark Knight Rises-ra semmiféle elvárásom nem maradt, az előzetesek elég idióta szeleteket vettek ki a filmből, mintha Michael Bay verzióját látnám, csupa robbanás, csupa értelmetlen duma. A nagyon gáz poszterek sem segítettek, ezekben az esőmosta karakterpozterekben a saját első photoshoppos próbálkozásaimat láttam viszont, ahogyan a felhőkarcolók denevéralakot öltöttek és lángokban álltak az sem tetszett. Valamint az egész úgy tűnt, mintha az egész Eredet cast-ot átemelték volna ide, csak mert a rendező jól összehaverkodott a színészekkel.

Szerencsére mindenben teljesen tévedtem és a The Dark Knight Rises-t a kisebb hibáival együtt imádtam. Mielőtt jobban belemennék, elmondom, hogy jobban tetszett a Begins-nél is, és ha már az összes Batman filmet vesszük, kijelenthetjük, hogy ez a kedvencem.

Hm, hol is kezdjem... talán a pozitív csalódásoknál:

Eléggé féltem, hogy egy eredeti angol nyelvű filmre ülök be és semmi felirat, ráadásul még Christian Bale üvölt Batmanként, Bane-t pedig még az eredeti angolok se értették az előzetesben, én se értettem egy szavát sem. Szerencsére kijavították a hibát és 1-2 kivételtől eltekintve mindent értettem és sokakkal ellentétben nekem tetszett is ez a gépies hang. A másik pozitív élményem ez az új színész, Tom Hardy volt, akit eddig csak az Eredetben láttam, ott se csinált nagyon semmit. Na meg eleve Bane nekem nem akkora ellenfél, hogy lezárhssa ezt az epikus trilógiát. Szerencsére a színész remek volt, az alakítás szintén, remekül játszott és teljesen új életet lehelt a karakterbe.

"Calm down, Doctor! Now's not the time for fear. That comes later."

A másik, akit azt hittem, hogy csak úgy belenyomtak a filmbe, Joseph Gordon Lewitt volt, akinek első feltűnése is ezt sugallta, de később rengeteg mélységet adtak a karakterének és máris szorosan része lett a filmnek.

Anne Hathaway volt az egyetlen gyenge láncszem, de ő se volt rossz, csak egy picit felesleges. Marion Cotillard, az Eredet női "fő"szereplője is (aki szerintem egy iszonyat ronda ő, a hatalmas gülü szemeivel, de ezzel a véleménnyel is egyedül vagyok) oké volt.

Úgy tűnik a régiek is összekapták magukat, Christian Bale többet beleadott a szerepbe, mint eddig. Michael Cain két nagyjelenetében díjnyertes alakítást nyújtott és a másodikat meg is könnyeztem. Gary Oldman is még sokszínűbben játszotta

Gordon felügyelőt (Lassan már kilépett a nézők közé).

A forgatókönyv, a dialógusok, a csavarok mind előléptek egy új szintre, sok beszélgetésnek több mondanivalója volt, és több érzelem volt benne. Ha valaki nagy Batman fan, az nagyjábó rájön a csavarokra mégis tetszeni fog neki a megvalósítás és hogy hova rakták a filmben azt a bizonyos csavart.

Most jöjjön az, ami nem tetszett

SPOILER:

Jelöld ki az elolvasáshoz!

 A jelenet amikor Batman visszatér Gothambe és megkéri Gordon felügyelőt, hogy gyújtsa meg azt a botot, és végigmegy a fél városon a tűz majd egy felhőkarcolón megjelenik az égő denevér jel? Ez elég nagy baromság volt, mégha lett is volna ideje ezt valahogy előkészíteni és megcsinálni, nem erre kellett volna pazarolni az időt, mikor egy kibaszott időzített bomba volt a városban!

A végén azt hiszem (de ez nem biztos), lehet, hogy jobban tetszett volna, ha Batman halott marad. Szépen felvezették végül is, majd elvarrták a szálakat, nem bántam volna, ha halott marad, na meg Gordon Lewitt karakterét úgy építtették fel, hogy ő lesz a következő Batman, majd a csavar az volt, hogy ő lesz Robin. Az egy kicsit buta volt, és nem kigondolt, főleg, hogy Nolan többször elmondta, hogy az ő filmjében nem lesz Robin, ami gyakorlatilag nem is volt, de nem ez a lényeg.

És ami nagyon tetszett, de SPOILERES:

A Lazarus pit újragondolása fenomenálisra sikerült. És történetmesélési szempontból az, hogy ennyire elpuszították Batman karakterét, szinte porig, mégis visszkapaszkodott nagy nehezen.

Összességében nagyon tetszett, és tudom, hogy Nolan nem csinál több Batmant, de örülök is neki, mert kíváncsi vagyok más alkotócsapat mit fog kihozni a filmből, én személy szerint nagyon szeretnék, egy sötét, misztikus Batman filmet, ami ilyen komoly és remekbeszabott, mint a Nolan filmek. De ha rebootolják, akkor megbaszhatják magukat, mint a Pókembernél.

Ha már Pókember...

Megnéztem a "Csodálatos" Pókembert és elég sok mondanivalóm van róla, leírom ide, ha elolvassa valaki, ha nem. Tegnap néztem meg a fimet egy angliai város mozijában, és szerencsére a nyugati első filmélmény rengeteget dobott a hangulaton. Először is a hang sokkal jobb, néha teljesen libabőrös lettem olyan jól volt berendezve az összes hangszóró (mondjuk főleg előzeteseknél, de akkor is), másrészről baromi jó érzés volt tapsolni egy mozifilm végén, mégha annyira nem is tetszett az alkotás. Szerintem Magyarországon is tapsolni kéne a filmek végén, ezt még akkor is támogattam mikor még gondolat sem volt, hogy kijönnék. A taps szerintem egy olyan szimbolikus dolog, amivel meg lehet emelni egy egész művészeti ág színességét. Hiába nem hallja csak a néző, de mégis egy szimbólum. Akár egy nyelvi fordulattá is válhat pl: Nem tapsolt senki a film végén... - ezzel jelezve, hogy mennyire rossz volt az alkotás. Na mindegy.

A Csodálatos Pókember röviden egy rosszul megrendezett, rosszul összerakott, jól játszott(színészileg) és a rengeteg baromság mellett néhány eredeti pillanattal megáldott film, csak sajnos nem eléggel.