Őszintén szólva nem hittem, hogy az első sikeremet annak fogom köszönni, hogy magyar vagyok, de mégis így történt. Az ominózus nap ominózus éjszakáján találtam a hirdetést. Magyar Kamera- asszisztenst keresnek egy Brit- Magyar koprodukcióba. Annyira fellelkesültem a hirdetésre, hogy rögtön kétszer is elküldtem egyszer konkrétan a hirdetésre a másikat pedig úgy, hogy kikerestem a hirdetésfeladó magán e-mail címét. Úgy éreztem magam, mint egy internetfüggő pedofil, aki bejutott a helyi általános iskola chat szobájába. Kis idő múlva behívtak, majd baromi sok idő múlva fel is vettek.

Ez után nem sokkal később felvettek egy másik helyre is, ahová jelentkeztem, ez pedig Sound Recorder állás a Queen and Country c. filmben. Erről fogok most írni, mert itt már voltam két forgatási napon is, amiről elmondhatom a tapasztalataimat és érdekességeket.
A Queen and Country egy olyan film, ami azzal a gondolattal játszik el, hogy: Mi lett volna, ha James Bond a nők helyett inkább a férfiakat szereti? Az eredmény egy globális fodrászkellékeket áruló cég el akarja foglalni a világot, főhősünk, Jayson Bend és barátja Alec pont ezt próbálják megakadályozni.
A film nagyon emlékeztet a Cukorra, legalábbis ami az első elképzelésem volt vele, egy buta kis ötlet, komolyan megcsinálva. A különbség itt a megvalósítás és a szakértelem. Ugyan ez sem egy nagy büdzséjű film, de nagyon jó felszereléssel rendelkeznek és tapasztalatban olyan fél profinak nevezném őket.
A színészek remekek, 12 órányi munka után is össze tudnak hozni egy romantikus jelenetet hihetően, nem is tudnám megnevezni a kedvencemet, mert mindegyik más miatt jó. A főszereplő, Jayson Band-et alakító színész, földi nevén Davis, nagyon nagyon sármos kamera előtt, pont olyan, mint amilyennek James Bondnak kell lennie, ugyan maga a színész amerikai, de nagyon jól színészkedik brit akcentussal. Ott van még Alec, aki a meleg szerelmi szálat játssza, nagyon jól visszaadja a tipikus Bond nőkiegészítőt, meleg férfiben. A harmadik a főgonosz a fodrászkellék cég igazgatója, Perdood, aki remekül adja a főgonoszt, nagyon élvezi, amit csinál, amikor vettük a jeleneteit nem tudtam nem vigyorogni, mint egy kis hülye rajongó tinilány.
Mivel nem nagyon foglalkoznak velem forgatáson, próbálok mindenbe beleszólni, ami szúrja a szemem. Tanácsot adok a színészeknek, a rendezőnek tanácsot adok a beállításról, segítek ahol tudok, ott is, ahol nem feltétlenül kell, például a takarítás közben. Próbálom magam valahogy belesuvasztani a filmbe, egy színész tekintetébe, egy mozdulatba, ami nem volt a forgatókönyvben, egy vágóképbe, ami többet elmondd, mint a szavak. És úgy érzem jó dolgokat mondok, mert sorra betartják a tanácsaimat. Bólogatnak, átgondolják és belerakják az ötleteimet. Valamikor úgy látom idegesítem őket ezzel, de nem akarom, hogy ez visszatartson, nagyon sokszor visszatartott ez eddigi életemben, hogy mással foglalkoztam, most ez nem az az idő. Azért vagyok ott, hogy kifejezzem magam, hogy belerakjam magam a filmbe, még ha ők nem is úgy gondolják, de a film egy csapat munka, együtt csináljuk és mindenki bele adja egy kicsit magát.
A második forgatási nap 12 órás volt, emlékeztetett a Fizikusokra, amikor forgattunk összevissza pattogtam és nem éreztem magam fáradtnak, forgatás végén meg összeestem. Itt ugyanez volt, csak még jobban összeestem, hála a 4-kor kelésnek és a majd három órás utazásnak.
Most jön még csak a neheze, ugyanis holnaptól kezdődik az 5 napos forgatás, amiből az első kettő a Queen and Country a másik három, pedig a Carers, a fent említett magyar-brit film. Na arról tuti lesz mit írnom.

Stay Tuned.